Igen, mondhatni becserkésztem, mert tudatosan mentem hozzá. Mégpedig azzal a szándékkal, hogy előbb utóbb szépen megdugjon az íróasztalán, meg a létező összes bútoron, ami csak a rendelőjében található. Doktor úr, íróasztalon baszás, klisé klisé, tudom.
Szóval a barátnőm újságolta nekem, hogy milyen jó pasi az orvosa, akinél a legutóbb volt.
-Aha, dugható?- kérdeztem tőle.
-Abszolút, de hát házas, meg ő nem is mer kezdeményezni stb. -nyavalyogta.
Ja, rögtön gondoltam. A barátnőm gyáva az ilyen dolgokhoz, én meg hát....finoman szólva kicsit se. Sőt, imádok flörtölni és zavarba hozni random ismeretlen pasikat is a közértben, hivatalban, bútoráruházban, akárhol. Szinte sportot űzök belőle, mert olyan édesek, ahogy aztán bámulnak. No de a Dokival nem csak incselkedni akartam, hanem meg is akartam kapni Őt. Facebookon lecsekkoltam: csinos feleség, 2 szép lányuk is van. Bagatell, akkor is akarom. Biztos közrejátszott az a tényező is, hogy orvos. Hisz sok jó pasi futkározik az utcán, na de jóképű sebész már kevesebb. Elsősorban a pozíciója vonzott, bevallom. Az ilyesmi a gyengém, amolyan ,,egyenruhás“ fétis. Rendőr, tűzoltó, orvos, katona, ilyesmik. Tudom, kinek nem, ugye?
Akkor hogyan is legyen, hmm. Nem akartam random ráírni Facebookon, hogy ,,Hellóka, barátnőm azt mondta jó pasi vagy, gondoltam rád írok, szerintem dughatnánk.“ Mondjuk a lényeg úgyis ez, de így túl egyszerű, közönséges és semmi izgalom nincs benne. Játszunk egy kicsikét, kedvem van hozzá. Mint a filmekben, elmentem hát a magánrendelőjébe valami kamu kis gonddal, hogy mégis legyen ürügy, amiért hozzá fordulok. Ültem a váróteremben, az asszisztense szólt, hogy bemehetek a Doktor úrhoz. Beléptem a helyiségbe, körülnéztem: íróasztal, szekrények sorakoztak pultos felületekkel, vizsgálóasztal, székek. Hmm, mennyi mennyi felület, amin csinálni lehet (és kell is). Ő ott ült az íróasztalánál, a laptopját bámulta, majd pókerarccal rám nézett és köszönt egy ,,Jó napot kívánok“-kal. Fú, azt a közömbösséget, amivel köszönt, hát lehidaltam. Az anyádat, gondoltam magamban. Én nem ehhez a közönyhöz vagyok szokva. Nem kell térdre borulni előttem, de azért egy kis érdeklődve figyelést nem vennék zokon. Visszaköszöntem, elmondtam a ,,problémámat“.
-Rendben kisasszony, vetkőzzön le és megnézzük.
Tudtam, hogy le kell majd vetnem a vizsgálathoz a ruháimat (fehérneműig), így egy visszafogottan szexi együttest vettem magamra. Oké, hogy csábítani megyek, de azért nem teljes menetfelszerelésben (harisnyatartó, fűző stb.), mert mégis ki megy úgy orvoshoz? Kicsit feltűnő lett volna, hogy egyből az arcába nyomom a szándékom. Felfeküdtem a vizsgálóasztalra (ami később a legtöbb baszásunk színhelyéül szolgált), először a hátamra. Megnézte, megtapogatta, amit kellett, én pedig közben végig őt figyeltem a ,,bassz meg most rögtön“ nézésemmel. Igen, tudok úgy nézni. Vizsgálat közben szemügyre vettem, amit láttatni engedett az orvosi ruha. Az alkarján láttam a szép kidudorodó ereit és feljebb a bicepszét is lopva megfigyeltem. Oké, gyúrós a doktor bácsi. Szép a kézfeje, a tenyere is nagy és erős. Amíg én őt bámultam azzal a bizonyos nézéssel, addig Ő mintha szándékosan nem nézett volna a szemembe egyszer sem. Talán azért, mert a mogorva asszisztense ott sündörgött körülöttünk, hmm. Jó, oké, akkor forduljak a hasamra és megnézi a másik felemet is. Arra gondoltam, hogy igen, pontosan így ahogy vagyok, akár be is tehetné a farkát. Csak húzd félre azt a rohadt bugyit és ess nekem. Jó lesz neked, jó lesz nekem. Tiszta sor.
-Felkelhet és felöltözhet.
Felsegített a vizsgálóról és visszaült az asztalához.
-Komoly probléma nincs, ha változást tapasztalna, akkor jöjjön vissza, de egyelőre nem igényel kezelést.-mondta szakmai hangnemben.
Ennyi. El is köszöntünk egymástól. Viszlát-Viszlát. A fenébe, biztos nem jöttem be neki. Ez van, én se kaphatok meg mindenkit, akit szeretnék. Kicsit csalódott voltam, amit persze nem mutattam ki. Úgy viselkedtem, mint egy igazi profi, mint aki tényleg csak azért jött, hogy szakvéleményt kérjen. Hanem aztán eltelt olyan 4-5 nap a találkozásunk óta és látom ám, hogy bejelölt a Facebookon. Kicsit még sértett voltam azért, amiért így ,,lerázott“ (?) a múltkor de örömmel láttam, hogy lépett egyet előre. Rám is írt, én pedig enyhén leteremtettem:
,,Azt hittem már sose ír rám, megváratott!“-magázódtunk (habár ő még csak korai 40-es), mert neki ez már megszokás, hogy mindenkit magáz és nálam sem tudta levetkőzni ezt. Kicsit még be is indított.
,,Stefi kedves, ez a játék része volt.“
,,Ó, szóval Ön játszott velem? Találkozunk kell, azt ugye tudja?“
Megbeszéltük következő hétre a találkozót a rendelőjébe. Tudtam, mit fogunk ott csinálni. Ha beszélgetni akart volna, akkor egy kávézóba megyünk...
Beléptem a váróterembe, ahonnan épp kísérte ki az utolsó beteget. Elhaladtam mellettük, kölcsönösen ,,Jó napot“-tal köszöntünk, mindketten szándékos közönnyel a hangunkban. Majd bezárta az ajtókat és bekísért a rendelőbe. Leült az íróasztalához, valamit gyorsan elintéz. Leültem vele szemben, az asztalra könyököltem és figyeltem Őt AZZAL a nézésemmel. Amikor rám nézett, hirtelen el is kapta rólam a tekintetét és vigyorgott.
-Ne nézzen így rám, mert nem tudom mit csinálok önnel.-mondta nevetve.
Felálltam, miközben ő még pötyögött valamit a laptopján. Vetkőzni kezdtem és ő ezt észrevette.
-Ne, jézusom nehogy itt nekem levetkőzzön, mert akkor nincs visszaút.- nyögte.
-Miért volt olyan közömbös velem szemben a múltkor?- kérdeztem.
-Professzionálisnak kellett maradnom az asszisztensem miatt, de ne higgye, hogy nem vettem észre hogyan nézett rám. A testét is alaposan végigmértem. Ön egy boszorkány (később sokszor hívott így: boszi, boszorkány), szörnyen veszélyes, nagyon kell vigyáznom önnel... (Tényleg így beszél)
-Ó, igazán?- kérdeztem csábosan és folytattam a vetkőzést egészen fehérneműig.
Tűzpiros csipkés melltartó és a hozzá illő mikroszkopikus csipkés bugyi volt rajtam. Mit mondhatnék, hatásos ,,belépőt“ akartam. Az arcán a döbbenet, a vágy és az izgalom keveredett. Még a székében ült, élvezte a látványt, én pedig felültem az asztalára, két lábamat a két combjára támasztottam, ezáltal a lábaim szétnyíltak. A pillanat töredéke alatt a Doki felállt a székből, kirúgta maga alól azt, megragadott és lesmárolt. Olyan durván, olyan szenvedélyesen, hogy esküszöm azonnal nedvesedni kezdtem, nem is kicsit. A keze bejárta az egész testemet, nem tudott betelni velem. Csak nyögtem és nyögtem, minden egyes harapására.
-A bőre a legpuhább, amivel valaha találkoztam...mohóvá tesz, nagyon mohóvá, Stefánia- zihálta.
Éreztem, mert a melltartómat még ki sem kapcsolta, csak lehúzta a vállaimon és már a szájába is vette a bimbómat, amit szívni kezdett. Támaszkodtam az asztalon az egyik kezemmel, másikkal a haját túrtam, markoltam, szorítottam. És nyögtem, sokat, sokszor. Olyan erotikusan, hogy még magamtól is beindultam, komolyan. Annyira kívántam már, annyira akartam, hogy bennem legyen a farka, hogy türelmetlenül kezdtem lehúzni a nadrágját a lábaimmal, ami persze nem sikerült. Tudjátok, nem? Amikor ,,rákattansz“ valakire, írtok egymásnak, elképzelitek a szexet és onnantól csak az jár a fejetekben, csak az kell, csak arra tudsz gondolni, hogy mikor kapod meg és hogyan.
-Ha a puncija is ilyen tökéletes, akkor kurva nagy bajban leszek.- mondta a Doki.
Félrehúzta a bugyimat és becsúsztatta az ujját, ami nem volt nehéz mert már olyan nedves voltam, hogy szinte tocsogtam. Felnyögött, amikor eltűnt bennem az ujja, és én is.
-Baaaszki és tökéletes...-szinte kétségbeesetten mondta.
-Dugd be még egy ujjad!- nyögtem.
Nevetve teljesítette a kívánságom, míg másik kezével leszorított a hasamnál, hogy ne tudjak mocorogni. Olyan erőteljesen ujjazott, hogy hátra kellett dőlnöm az asztalon és abba kapaszkodni, mert éreztem, hogy mindjárt elmegyek, éreztem, hogy készülődik az alhasamban. Úgy nézett rám, ahogy minden nőre nézni kellene dugás közben. Olyan szenvedéllyel, vággyal, hogy majd beleőrültem. Ujjai gyorsabb tempóra kapcsoltak és egy rohadt nagyot élveztem, még a hangom is elakadt és csak remegtem és remegtem. Beleharapott a fenekembe én pedig amint tudtam, felkeltem és szekunder gyorsasággal vettem le a nadrágját egy gyors ,,Segíts“ felkiáltással (itt zökkentem ki a szerepből, de jézusom, ki ne zökkent volna ki..?), mert nehezen tudtam levenni. Bekaptam a farkát, aminek a hossza kb átlagos volt, de a kerülete már kicsit sem, az meglehetősen vastag volt, alig fért be a számba. Szopni, nyalni, szívni kezdtem, hol rásegítettem kézzel, hol csak szájjal dolgoztam, de nem élvezhettem sokáig, mert felemelt, megfordított, hogy háttal álljak neki, lerángatta a bugyim, a melltartóm és úgy tette belém a farkát. Szép lassan becsúsztatta, amitől elcsigázottan nyögtem, mert eljött a pillanat, amit elképzeltem. /És nem csalódtam, ez a legjobb benne, mert hát lássuk be, mindenkinek voltak már csalódásai./ Egyik keze a mellemet szorította, másikkal a hajamat húzta és csókolt, harapott, ahol csak ért. Fogaim között fújtam ki a levegőt, mélyen, szinte morogtam.
-Ezt..ezt akartam,.... amikor feküdtem a..... vizsgálóasztalon. Hogy hátulról..... keményen.... megdugjon.- vallottam be neki akadozva, mivel közben folyamatosan dugott és olyan kurva jó volt, istenem.
-Ugyanezt képzeltem én is...
-Gyorsabban, keményebben!- utasítottam.
Mindkét kezével megfogta a csípőmet és mint a géppuska. Úgy baszott, hogy hamarosan remegni kezdtek a lábaim és mivel álltam, nem tudtam magam tartani, kezdtem összecsúszni, szinte nyöszörögve nyögtem és szorítottam a karját.
-Menj menj, megfoglak.- mondta a Doki és átkarolt hátulról. (Tisztán emlékszem, hogy itt meg Ő zökkent ki a magázódásból.)
Én pedig hagytam magam elmenni, úgy, állva. Olyan intenzív volt, hogy még a könnyem is kijött az erőlködéstől, ahogy elszállt belőlem az a sok felgyülemlett feszültség.
-Ügyes kislány...ezt akarta, hmm?- kérdezte nevetve a fülem mellett.
-Igen, igen...-ziháltam.
Előredöntött az asztalon, miközben még mindig utórengéseim voltak és ismét kegyetlen tempóban állt neki dugni engem. A végjáték következett. Toltam rá a fenekem, hogy még mélyebbre menjen, az utolsó pillanatban pedig kirántotta belőlem, megfordított, a kezembe adta a farkát és kivertem neki a melleimre (mert ezt akarta). Akkorát ordított, hogy szinte beleremegett a rendelő minden ablaka. Lenyalogattam, ami a kezemre ment. Egész kellemes íze volt, amit meg is jegyeztem neki. Erre ő csak csóválta a fejét és nevetve annyit mondott:
-Boszorkány.
Megmutatta hol moshatom meg a kezem. Megtörölte magát, felvette a boxeralsóját és hatalmas sóhajjal lehuppant az egyik székbe. Én meztelenül elnyúltam a vizsgálón és őt néztem. Néztük egymást, vigyorogva. Csóválni kezdte a fejét és beletemette az arcát a kezébe.
-Ilyen test...ilyen lány...jézusom...megőrülök.- nyögte. -Mit akar tőlem?
-Nem egyértelmű? Hát ezt...-feleltem nevetve széttárt kezekkel, jelezve, hogy pontosan azt, ami az imént történt.
-Szóval nem egyszeri alkalom volt?
-Ön azt szeretné, ha egyszeri alkalom lenne? -kérdeztem kíváncsian.
-Én aztán nem.- felelte nevetve.
-Akkor ne beszéljen butaságokat, kérem.- feleltem a vizsgálón nyújtózva.
-Ön manipulál, szörnyű nőszemély..-csóválta nevetve a fejét a Doki.
-Igen, tudom én azt jól.
Megbeszéltük, hogy írunk egymásnak mikor alkalmas. Mennie kellett a gyerekekért a suliba és én is mentem a dolgomra, mert aznap volt még egy jelenésem a Parancsolgatósnál.